Mottó: „Csak annak van titka, hogyan baszhatod el. Ez az egyetlen titok, amit megtudhatsz az élettől” (Koncepciódikusz Elbaszódikusz)
Mini görbetükör arról a kapcsolati játszmáról, amit a megmentő-áldozat – egymás között gyakran szerepet cserélve – játszik el, míg a dráma, egyfajta önbeteljesítésként,működésbe nem lép. Életem egyik legsötétebb perceiből kikacsintva írtam, nevetve/szeretve lélegezve fel a zakatolás alól. Ajánlom minden túlagyaló léleknek, aki szeretne végre játszmáin nevetve túljutni megszokott képletein.
1. Hallgass a félelmeidre, főképp arra, hogy veled ilyen nem történhet meg
Amikor megtörténik az egymásratalálás, minden jó. A jelenben, egyként a másikkal. Eddig soha nem tapasztalt felszabadító, áldott és kegyelmes érzés ez. Mindegy, hogy együtt vagytok vagy két különböző helyen, az egység tudata eddig sosem tapasztalt egybeolvadásként jelenik meg. Nos, ha ezt érzed, akkor nem sokára, váratlan kis vendéged fog érkezni egy következő hang formájában: “hogy lehet, hogy ez velem történik?”. Ez nagyon jó jel! Jó úton vagy ahhoz, hogy beleess az első árokba, amit magad alatt áshatsz.
Ha a kis hangot egyéb hangok és rémképek követik, annál jobb! Próbáld elhessegetni és lehetőleg megmagyarázni magadnak ezeket, hogy még jobban megerősödjenek. “Meg fog halni!”, “Ez biztos nem igaz”, “Áh, majd rájön, ki vagyok”… Ijedj meg tőlük, és ugorj rájuk, nehogy még a végén elmenjenek csak úgy megértetlenül. Másik lehetőség, hogy nyomd el őket valahogy, ahogy szoktad: igyál egy sört, kettőt, hármat, nyavalyogj a barátaidnak. Remek módszereid vannak, hogyan kell magadba tuszkolni az érzéseidet.
Ne feledd, a félelmeidet megteremted! Vagyis nehogy megemlíts ezeket a Szerelmednek. Vagyis miért ne? Hát nem arról van szó, hogy itt nyugodtan otthon lehetek, mert elfogadnak olyannak, amilyen vagyok? Dehogynem! Inkább adj hangot. Sokszor. Többet. Még többet! Ideges a másik? Jaj, még sem. De ez így nem jó. A bizalom a lényeg ugye! Remek, remek! Most már az egységet sem találod és a bizalmat sem.
Most már fogoly vagy. Hogy ez még jobban így legyen, az imént felvázolt köröket pörgesd még alaposabban magadban: panaszkodj neki, aztán fogd be, elemezgesd a bizalom és az egység kérdéskörét, aztán fojtsd le mindezt magadban. Így kezd elveszni a kezdeti természetességed is legalább. Ha lefojtottad, azonnal tudatosítsd, mert tudod, lefojtani nem jó, és engedd ki így vagy úgy.
Lassan kezded igazolni a tényt, hogy veled ilyen nem történhet meg, de ez még nem az igazi. Ezt mélyíteni kell! Például csinálhatod azt, hogy elmeséled fűnek-fának ezt a Kincset, és természetesen a szkeptikus barátaid véleményét fogod figyelembe venni. Aztán interjúvold meg a családtagjaidat a csalódásaikról. Hallgass a rokonokra, hogy te mindig rosszul választasz. És mivel ugye minden tapasztalati úton igaz, figyelembe kell venned, hogy eddig sem történhetett meg veled ilyen, mivel nem történt meg, szóval mi alapján állíthatod, hogy most megtörténik veled. Miért is lennél te a szerencsés kivétel, amikor a világ szenved? Te pedig nem vagy elég jó. Fogj gyanút. Itt valami csalárdság van a dologban! Az nem lehet, hogy te nem vagy tökéletes, sőt tökéletlenebb is vagy az átlagnál, mégis ilyen történik veled! Hát nem átverés szagú ez egy kicsit? Vizsgáld újra Istenről, a Sorsról, a Karmáról szóló hitvilágodat. Te erre még nem vagy kész, nemde bár? Ahhoz, hogy erre kész legyél, minimum levitálnod kéne tudni. Vagy ha azt nem is, kéne egy példának lenni előtted, ami nincs. És ha nincs minta, ugyan milyen vakmerő feltételezés is az a részedről, hogy veled ilyen megtörténhet.
Zseniálisan csinálod. Most már elég pocsékul érzed magad és kellő igazolást is gyűjtöttél ahhoz, hogy te ezt nem érdemled meg, és pont. De az a fránya boldogság és szerelem még ott van, na meg a remény, szóval ha dolgozni akarsz tovább az ügyön, görgess tovább!
![]()
2. Hajtogasd sokszor, hogy úgyis elbaszod
Kicsit megváltozott a helyzet, ugye? Az egység meglepetésként szalad be kettőtökhöz. Helyes! Mert remélem, éppen azon töprengsz, mit és hogyan basztál el az életedben. Az előző kapcsolataidat nyilván elbasztad, különben nem lennél most itt. Na most, jó, ha ezt pszichoanalízis alá veszed. Így legalább az együtt töltött idő is megcsappan. Akár meg is interjúvolhatod a volt kedveseidet erről, vagy keresd az exek társaságát, és figyeld meg, hogyan viszonyulnak hozzád. Ha jó fejek, akkor talán van remény. De vajon miért nem akar veled találkozni Jucus vagy Zoli? Hát mert elbasztad.
Aztán megnézheted a mintáidat. Volt a családban olyan, aki ne baszta volna el? Emlékezz a gyerekkorodra mennyit szenvedtél. Felvilágosítalak, hogy az ember gyökerei, mintái szinte kiírhatatlanok a tudatalatti régióiból.
Aztán vedd sorra a világirodalom neves szerelmi történeteit, és adj hitelt az olyan frázisoknak, hogy “mindenki elbassza úgyis”.
Nagyon jó! A minőségi időtök elég nagy százalékát ezek a töprengések és vergődések teszik ki. Vedd ezt észre, és ijedj meg, hogy kezded elbaszni. Ha elkap a pánik, kezdd el javítgatni a kapcsolatotokat: öld meg a spontaneitást és tanácsadó könyvszerűen javallj programokat, időtöltéseket, vagy hívd fel a másik figyelmét a kommunikáció fontosságára. Még hathatósabb, ha kiszúrsz a másikban egy hibát, és igazolásokat gyűjtesz róla. Persze nem akarod elbaszni, ráadásul kellőképp szörnyen érzed magad attól, hogy épp elbaszol valamit, ezért előfordulhat, hogy egyszeriben zúdul ki a másikra a sok negativitás, ami nagyon áldásos szent ügyedet illetően.
Nézd a másikat nagyon gyanakodva, hogyha netán te jól csinálod, akkor hátha ő bassza el. Hívd fel erre a figyelmét kellemetlenkedve, vagy hallgass, és hagyd, hogy csak bassza el.
Izmosíthatod a dolgot azzal is, ha direkt olyan emberektől kérsz tanácsot, akinek a tanácsait nem igazán követnéd. Például elvált nőket és férfiakat faggathatsz, irányításmániás nőktől érdeklődhetsz, felelőtlen vagy papucs férfiak rinyálását hallgathatod naphosszat, vagy csak simán olyan emberekhez fordulhatsz, akik utálnak téged, féltékenyek rád, és mindent megtennének annak érdekében, hogy elbassz valami jót az életedben.
Végül vedd górcső alá még tüzetesebben a volt kapcsolataidat. Mikor és hogyan kezdődött elbaszódni? Mit csináltál ahhoz, hogy elbaszódjon? Vajon mennyi idő áll még a rendelkezésetekre, mielőtt ez megtörténne? Nem emlékeztet Ő a volt pasidra/nődre valamiben esetleg? Ez a szituáció már nem játszódott le vajon? Ezek mind figyelmeztető jelek, hogy jó úton haladsz, és ugyanabba a folyóba lépsz bele.
Most szépen ismételd meg az életedben az első és második fejezet fontos utasításait, és haladj át a harmadik pontra.
A kudarc érdekében az utasításokat egyszerre csináld, és ne tarts szünetet köztük. Ez fontos ahhoz, hogy kellően összezavarodj, és ne legyél jelen az életedben a szerelmeddel.
3. Ne értékeld a másik szeretetét és bizalmát, hanem pánikolj azon, hogy úgy is elveszted. (Ha nem vagy pánikolós típus, akkor a fásultság oldaláról közelítsd meg: szard le ezeket és legyints, minden úgyis elmúlik)
Ez egy kardinális pont! Kulcsfontosságú a bukáshoz, hiszen tudjuk, hogy a figyelem a teremtő erő. Mondhatnám azt is, az vagy, amire figyelsz. Az odaadás és elfogadás helyett inkább csak nyugtázd, hogy van neked Ő, majd azonnal kezdj el a világ mulandóságával vagy a dolgok elvesztésével foglalatoskodni.
Megnyugtatásképp elmondom, az első két fejezet intelmeinek betartásával ez nem is lesz olyan nehéz feladat. Azonban fontos, hogy ezt csak ketten tudjátok véghezvinni. Ha egyébként kiegészítetitek egymást, vagyis feltehetően az egyikőtök egy elfogadóbb, nyugodtabb a másik pedig egy harcosabb, dinamikusabb típus, akkor ezt a roppant jó felállást kicsit el lehet görbíteni a fásultság és a pánikbetegség irányába. Kezdjük a tréninget a nyugodtabb típus szemszögéből:
Mivel úgy is minden elmúlik, nem kell nagyon erőt belefektetni a másik szeretetébe. Ezért tök simán temetkezz bele valamibe hetekre, hónapokra. Eregess elgondolkodóan pipafüstöt és légy tunya. Sokkal érdekesebbek a töprengéseid és agyzakatolásaid, mert azok ugye egész életedben veled voltak és mindig is veled lesznek. A szeretet mint olyan elmúlik. A dolgok jönnek, mennek. Szeretet jön innen és onnan is. Egység is van, itt is, meg ott is. Miért is kötnéd magad egyhez úgy igazán. Te nem vagy egy birtokló típus. Hiszen az egység is elmúlt köztetek, hát ez van.
Ha pánikolós vagy, akkor tégy meg mindent, nehogy elveszítsd. Hívd fel a figyelmét, próbálj rá hatni, légy ilyen, olyan, amolyan. Idegesíts magad halálra, hogy nem figyel rád, és ugráld körbe, hátha majd fog. Tápláld a szereteteddel! Ne, ne őt! Hanem azt, nehogy elveszítsd!Ne rá figyelj, hanem a gondolatra, hogy minden elveszik, megdöglik, elenyészik, szörnyet hal.
Miután mindketten jól végzitek a dolgokat, hamarosan azt fogjátok tapasztalni, hogy körbe-körbe pörögtök egymás mellett mindenféle igazi érintkezés nélkül. Mivel még mindig hisztek (ámbár már nem bíztok hál istennek) magatokban és egymásban, rögtön rá is térhettek a következő pontra.
![]()
4. Távolodj el tőle azzal a szándékkal, hogy majd te egyedül megoldod kettőtök dolgát
Mint ahogy az már bebizonyosodott, együtt ezt valahogy nem tudjátok megoldani. Hogy mit? Azt nem tudjátok, szerencsére. Ha tudnátok, nem jött volna létre ez a kézikönyv, és nem baszhatnátok el az egészet.
Nos, hát vegyük sorra hogyan is jutottunk ahhoz a ponthoz, hogy egyedül kell megoldani a kettőtök dolgát? Először is hitelt és fontosságot adtatok a kis hangoknak a fejetekben, másodszor önbeteljesítő jóslatként sikerült hasznosítanotok az úgyis elbaszom mantráját, ebből kifolyólag, vagyis ezáltal rabbá téve magatokat totálisan sikerült a szeretet helyett, annak mulandóságára/elvesztésére összpontosítanotok, következésképpen baromira egyedül maradtatok egymás mellett. Ez csodálatos, mert ezt még tovább lehet fokozni, mégpedig a következőképpen:
Egyedüli vándorokként megpróbáljátok megoldani kettőtök dolgát egymás mellett.
Hogy csináld? Ez alkatodból adódik. De semmi esetre se közöld ezt a másikkal, próbáld megtartani az együttműködés látszatát. Csinálhatod azt, hogy alig vagy otthon, kereshetsz isteni jeleket, bizalmasokat avathatsz be a nagy gondba, amiről nem tudod micsoda, de mindenkinek van rá egy kész válasza, járhatsz szeánszokra, önfeloldozó, öngyógyító, spirituális klubokba, masszázsra – a lényeg, nehogy a másiknak öntsd ki a szíved. Hajtogasd magadnak, hogy te egyedül milyen erős vagy, és mindent egyedül kell megoldani az életben.
Súlyosbíthatod, és még jobban összekuszálhatod a dolgokat azzal, ha az egész problémakört kiterjeszted a világegyetemre, és létkérdést csinálsz belőle. Hosszasan fejtegetheted a dolgok miértjét és állását, a valóság természetét is. Minél jobban húzod ezzel az időt, annál jobb. Annál inkább elbaszódik. De legalább közben megvilágosodsz. Egyedül! Az ember úgyis egyedül van igazából a teremtésben és nincs szüksége senkire a teljességhez. Igen! Mindenképp támaszd ezt alá mélyreható bölcsességekkel, olvass sok Müller Pétert és Oshót.
Vedd ezt rettentő komolyan! Ez nem csak rólad szól, nem csak kettőtökről, ez a Világmindenségről szól, az ok-okozatról, a karmikus összefüggések feloldozódásáról, a sziszifuszi dilemma kibogozásáról, a létezés dicsőséges megvilágosodásáról, angyalokról és szeráfokról, feloldozódó lélekörvényekről, keresztre feszítésről és megtisztulásról, a lét körforgásáról, a számszáráról, a bűnök megváltásáról.
5. Ha már kellőképp távol vagy, mindenképp érezd úgy, hogy ő távolodott el tőled
Vonulj sarokba, és mérd fel tisztes távolból, hogy mennyire eltávolodott a másik, és le se szar téged. Mindenképpen érezd úgy, hogy ezt ő csinálta egyedül, és te mindent megtettél annak érdekében, hogy közel legyetek egymáshoz. Persze választhatod az önmarcangolást is nyugodtan, és nézheted úgy is a helyzeted, hogy te tehetsz erről, és valójában már nem is érdekel a másik. Ha emellett a verzió mellett döntesz, magyarázd meg bölcsen a dolgot, és nyugtasd meg magad a következőkkel: nem illettünk össze, mindig ezt történik, a dolgok mulandóak, ez így természetes, ő jobbat érdemel nálam, én nem vagyok hozzá elég, ő több. Természetesen ezek a nagy tanulságok nem fognak igazi gyógyírként szolgálni hideg állapotodra, hiszen nagyon jól tudod, hogy igazából ez nem igaz, és valamivel elbasztad, de ennek miértjére légy nagyon fáradt rájönni, főleg hogy a másik valószínűleg épp ezen gyötri magát a sarokban csücsülve.
![]()
6. Érezd ezért magad szeretetlennek, és próbálj szeretetet nyerni tőle (nők részére)/másoktól (férfiak részére)
A kialakult se hús, se hal – állapotot azzal tudod rontani, hogy valamiképpen ellenállsz ennek, hiszen nem tudod egyszerűen elhinni, hogy ez a fantasztikus egység, együttműködés, természetesesség és vibráló élet köztetek így hamvába hullt, mint egy brazil szappanoperában vagy a Szomszédok c. teleregényben. Ennél a pontnál érdemes külön megvizsgálni a további elbaszódás érdekében megkívánt nő- és férfi reakciókat.
Ha nő vagy, mindenképpen próbálj meg visszaigazolást nyerni tőle önmagadról, az ő érzelmeiről, valamint kettőtökről, de lehetőleg úgy, hogy ő ne sejtsen meg semmit ebből a szánalmas kis játékból. Ezt úgy teheted meg a legjobban, hogyha várakozol arra, hogy ugyanazt a megállapítást tegye, amire te gondoltál. Ha például azt érzed, hogy milyen jól áll neked ez a ruha, akkor várd el tőle némán, hogy hangot adjon ő is ennek, és ha nem teszi, akkor sértődj meg, de persze ezt se mutasd ki neki, mivel tényleg iszonyatosan hülye vagy. Kezdj el némán elvárni tőle minden hiánypótlást, majd búslakodj azon, mi van, ha nem szeret téged igazából. Az előző fejezetekben taglalt módokon ezt az érzetet mélyítsd tovább önelemzéssel, a múltban turkálással, és próbálj tőle megszabadulni különféle gyógymódok (kineziológia, pszichológus, megerősítések, tudatalatti tisztogatás) segítségével, de semmiképp sem említsd meg neki, hogy valamiért van egy ilyen érzeted. Próbálj meg visszaigazolást nyerni róla is, és tedd mérlegre, vajon miért ő neked Az Igazi, majd pedig várj arra, hogy kettőtökkel kapcsolatos megállapításokat tegyen. Mindezt hosszan, némán, magadba zárkózva tedd meg, és roppant mód szenvedj tőle.
Ha férfi vagy, akkor mindenképpen azt javaslom, hogy ne nagyon legyél otthon, és saját magadról keress visszaigazolásokat más nők segítségével. Mindegy, hogy ezt milyen formában teszed, egyáltalán ne vedd észre, hogy ezt ezért teszed, mert egy hülye vagy, aki nem látja a fától az erdőt. Ha a másik ezt nehezményezi, akkor nevezd magadban egy féltékeny, ragaszkodó picsának, és sértődj meg ezen jól, majd még jobban, csak azért is csináld, hiszen neked senki sem mondhatja meg, mit tegyél. Persze nem csak magadról, hanem a másikról is szerezhetsz ilyen módon visszaigazolásokat. Pl. ha hiányzik vagy eszedbe jut a Szerelmed e tevékenység (a másoktól való visszaigazolás) végzése közben, akkor megerősödhetsz abban, hogy mégis csak szereted őt. Aztán jusson eszedbe, hogy ha ez így lenne, akkor nem csinálnád azt, amit csinálsz. Ez a mentális ugrándozás remekül kifáraszt. Ez fantasztikus! Kérdőjelezd meg a kapcsolatotokat, hogy ha a másik Az lenne, akkor vele is tudnád magad ilyen jól érezni, mint más nőkkel, de aztán jöjj rá, hogy valójában a társadat soha nem, vagyis csak az elején invitáltad ilyen tevékenységekre, úgyhogy egyik megállapítás sem helytálló.
Gratulálok! Lassan elérkeztetek a totális elbaszódáshoz, ám a jól végzett munka kedvérért ne feledkezzetek meg a következő pont betartásáról sem.
7. Ezért szégyelld magad veszettül
Van is miért, hiszen eszközként használod a szerelmedet, illetve más embereket arra, hogy bizonyosságot nyerj magadról, róla és kettőtökről. Persze ez nem lehet ilyen tiszta most neked, elég az a nyomasztó tudat, hogy igazából őt szereted, de bántod és elbaszod épp az egészet. Ha ez a tény nem elég ahhoz, hogy bűntudatod legyen, tetézheted ezt a már a felsorolt tanácsokkal is, vagy belekezdhetsz a másik hibáztatásába is, amiért bűntudatot kelt benned.
Vedd ezt észre: mindig akkor a legkedvesebb, amikor te épp emészted magad vagy olyat csinálsz, ami megsebezheti. Ezért haragudj rá, de aztán ess ezen az érzeteden kétségbe. Ha haragszol rá, nem szereted igazából, és ezért szégyelld magad még jobban.
Más tanácsra most nincs is szükséged, csak érezd cafatul magad bátran.
De azért még folyt.köv…
Fotó: Joelmir Krumreich
Mini görbetükör arról a kapcsolati játszmáról, amit a megmentő-áldozat – egymás között gyakran szerepet cserélve – játszik el, míg a dráma, egyfajta önbeteljesítésként,működésbe nem lép. Életem egyik legsötétebb perceiből kikacsintva írtam, nevetve/szeretve lélegezve fel a zakatolás alól. Ajánlom minden túlagyaló léleknek, aki szeretne végre játszmáin nevetve túljutni megszokott képletein.
1. Hallgass a félelmeidre, főképp arra, hogy veled ilyen nem történhet meg
Amikor megtörténik az egymásratalálás, minden jó. A jelenben, egyként a másikkal. Eddig soha nem tapasztalt felszabadító, áldott és kegyelmes érzés ez. Mindegy, hogy együtt vagytok vagy két különböző helyen, az egység tudata eddig sosem tapasztalt egybeolvadásként jelenik meg. Nos, ha ezt érzed, akkor nem sokára, váratlan kis vendéged fog érkezni egy következő hang formájában: “hogy lehet, hogy ez velem történik?”. Ez nagyon jó jel! Jó úton vagy ahhoz, hogy beleess az első árokba, amit magad alatt áshatsz.
Ha a kis hangot egyéb hangok és rémképek követik, annál jobb! Próbáld elhessegetni és lehetőleg megmagyarázni magadnak ezeket, hogy még jobban megerősödjenek. “Meg fog halni!”, “Ez biztos nem igaz”, “Áh, majd rájön, ki vagyok”… Ijedj meg tőlük, és ugorj rájuk, nehogy még a végén elmenjenek csak úgy megértetlenül. Másik lehetőség, hogy nyomd el őket valahogy, ahogy szoktad: igyál egy sört, kettőt, hármat, nyavalyogj a barátaidnak. Remek módszereid vannak, hogyan kell magadba tuszkolni az érzéseidet.
Ne feledd, a félelmeidet megteremted! Vagyis nehogy megemlíts ezeket a Szerelmednek. Vagyis miért ne? Hát nem arról van szó, hogy itt nyugodtan otthon lehetek, mert elfogadnak olyannak, amilyen vagyok? Dehogynem! Inkább adj hangot. Sokszor. Többet. Még többet! Ideges a másik? Jaj, még sem. De ez így nem jó. A bizalom a lényeg ugye! Remek, remek! Most már az egységet sem találod és a bizalmat sem.
Most már fogoly vagy. Hogy ez még jobban így legyen, az imént felvázolt köröket pörgesd még alaposabban magadban: panaszkodj neki, aztán fogd be, elemezgesd a bizalom és az egység kérdéskörét, aztán fojtsd le mindezt magadban. Így kezd elveszni a kezdeti természetességed is legalább. Ha lefojtottad, azonnal tudatosítsd, mert tudod, lefojtani nem jó, és engedd ki így vagy úgy.
Lassan kezded igazolni a tényt, hogy veled ilyen nem történhet meg, de ez még nem az igazi. Ezt mélyíteni kell! Például csinálhatod azt, hogy elmeséled fűnek-fának ezt a Kincset, és természetesen a szkeptikus barátaid véleményét fogod figyelembe venni. Aztán interjúvold meg a családtagjaidat a csalódásaikról. Hallgass a rokonokra, hogy te mindig rosszul választasz. És mivel ugye minden tapasztalati úton igaz, figyelembe kell venned, hogy eddig sem történhetett meg veled ilyen, mivel nem történt meg, szóval mi alapján állíthatod, hogy most megtörténik veled. Miért is lennél te a szerencsés kivétel, amikor a világ szenved? Te pedig nem vagy elég jó. Fogj gyanút. Itt valami csalárdság van a dologban! Az nem lehet, hogy te nem vagy tökéletes, sőt tökéletlenebb is vagy az átlagnál, mégis ilyen történik veled! Hát nem átverés szagú ez egy kicsit? Vizsgáld újra Istenről, a Sorsról, a Karmáról szóló hitvilágodat. Te erre még nem vagy kész, nemde bár? Ahhoz, hogy erre kész legyél, minimum levitálnod kéne tudni. Vagy ha azt nem is, kéne egy példának lenni előtted, ami nincs. És ha nincs minta, ugyan milyen vakmerő feltételezés is az a részedről, hogy veled ilyen megtörténhet.
Zseniálisan csinálod. Most már elég pocsékul érzed magad és kellő igazolást is gyűjtöttél ahhoz, hogy te ezt nem érdemled meg, és pont. De az a fránya boldogság és szerelem még ott van, na meg a remény, szóval ha dolgozni akarsz tovább az ügyön, görgess tovább!
2. Hajtogasd sokszor, hogy úgyis elbaszod
Kicsit megváltozott a helyzet, ugye? Az egység meglepetésként szalad be kettőtökhöz. Helyes! Mert remélem, éppen azon töprengsz, mit és hogyan basztál el az életedben. Az előző kapcsolataidat nyilván elbasztad, különben nem lennél most itt. Na most, jó, ha ezt pszichoanalízis alá veszed. Így legalább az együtt töltött idő is megcsappan. Akár meg is interjúvolhatod a volt kedveseidet erről, vagy keresd az exek társaságát, és figyeld meg, hogyan viszonyulnak hozzád. Ha jó fejek, akkor talán van remény. De vajon miért nem akar veled találkozni Jucus vagy Zoli? Hát mert elbasztad.
Aztán megnézheted a mintáidat. Volt a családban olyan, aki ne baszta volna el? Emlékezz a gyerekkorodra mennyit szenvedtél. Felvilágosítalak, hogy az ember gyökerei, mintái szinte kiírhatatlanok a tudatalatti régióiból.
Aztán vedd sorra a világirodalom neves szerelmi történeteit, és adj hitelt az olyan frázisoknak, hogy “mindenki elbassza úgyis”.
Nagyon jó! A minőségi időtök elég nagy százalékát ezek a töprengések és vergődések teszik ki. Vedd ezt észre, és ijedj meg, hogy kezded elbaszni. Ha elkap a pánik, kezdd el javítgatni a kapcsolatotokat: öld meg a spontaneitást és tanácsadó könyvszerűen javallj programokat, időtöltéseket, vagy hívd fel a másik figyelmét a kommunikáció fontosságára. Még hathatósabb, ha kiszúrsz a másikban egy hibát, és igazolásokat gyűjtesz róla. Persze nem akarod elbaszni, ráadásul kellőképp szörnyen érzed magad attól, hogy épp elbaszol valamit, ezért előfordulhat, hogy egyszeriben zúdul ki a másikra a sok negativitás, ami nagyon áldásos szent ügyedet illetően.
Nézd a másikat nagyon gyanakodva, hogyha netán te jól csinálod, akkor hátha ő bassza el. Hívd fel erre a figyelmét kellemetlenkedve, vagy hallgass, és hagyd, hogy csak bassza el.
Izmosíthatod a dolgot azzal is, ha direkt olyan emberektől kérsz tanácsot, akinek a tanácsait nem igazán követnéd. Például elvált nőket és férfiakat faggathatsz, irányításmániás nőktől érdeklődhetsz, felelőtlen vagy papucs férfiak rinyálását hallgathatod naphosszat, vagy csak simán olyan emberekhez fordulhatsz, akik utálnak téged, féltékenyek rád, és mindent megtennének annak érdekében, hogy elbassz valami jót az életedben.
Végül vedd górcső alá még tüzetesebben a volt kapcsolataidat. Mikor és hogyan kezdődött elbaszódni? Mit csináltál ahhoz, hogy elbaszódjon? Vajon mennyi idő áll még a rendelkezésetekre, mielőtt ez megtörténne? Nem emlékeztet Ő a volt pasidra/nődre valamiben esetleg? Ez a szituáció már nem játszódott le vajon? Ezek mind figyelmeztető jelek, hogy jó úton haladsz, és ugyanabba a folyóba lépsz bele.
Most szépen ismételd meg az életedben az első és második fejezet fontos utasításait, és haladj át a harmadik pontra.
A kudarc érdekében az utasításokat egyszerre csináld, és ne tarts szünetet köztük. Ez fontos ahhoz, hogy kellően összezavarodj, és ne legyél jelen az életedben a szerelmeddel.
3. Ne értékeld a másik szeretetét és bizalmát, hanem pánikolj azon, hogy úgy is elveszted. (Ha nem vagy pánikolós típus, akkor a fásultság oldaláról közelítsd meg: szard le ezeket és legyints, minden úgyis elmúlik)
Ez egy kardinális pont! Kulcsfontosságú a bukáshoz, hiszen tudjuk, hogy a figyelem a teremtő erő. Mondhatnám azt is, az vagy, amire figyelsz. Az odaadás és elfogadás helyett inkább csak nyugtázd, hogy van neked Ő, majd azonnal kezdj el a világ mulandóságával vagy a dolgok elvesztésével foglalatoskodni.
Megnyugtatásképp elmondom, az első két fejezet intelmeinek betartásával ez nem is lesz olyan nehéz feladat. Azonban fontos, hogy ezt csak ketten tudjátok véghezvinni. Ha egyébként kiegészítetitek egymást, vagyis feltehetően az egyikőtök egy elfogadóbb, nyugodtabb a másik pedig egy harcosabb, dinamikusabb típus, akkor ezt a roppant jó felállást kicsit el lehet görbíteni a fásultság és a pánikbetegség irányába. Kezdjük a tréninget a nyugodtabb típus szemszögéből:
Mivel úgy is minden elmúlik, nem kell nagyon erőt belefektetni a másik szeretetébe. Ezért tök simán temetkezz bele valamibe hetekre, hónapokra. Eregess elgondolkodóan pipafüstöt és légy tunya. Sokkal érdekesebbek a töprengéseid és agyzakatolásaid, mert azok ugye egész életedben veled voltak és mindig is veled lesznek. A szeretet mint olyan elmúlik. A dolgok jönnek, mennek. Szeretet jön innen és onnan is. Egység is van, itt is, meg ott is. Miért is kötnéd magad egyhez úgy igazán. Te nem vagy egy birtokló típus. Hiszen az egység is elmúlt köztetek, hát ez van.
Ha pánikolós vagy, akkor tégy meg mindent, nehogy elveszítsd. Hívd fel a figyelmét, próbálj rá hatni, légy ilyen, olyan, amolyan. Idegesíts magad halálra, hogy nem figyel rád, és ugráld körbe, hátha majd fog. Tápláld a szereteteddel! Ne, ne őt! Hanem azt, nehogy elveszítsd!Ne rá figyelj, hanem a gondolatra, hogy minden elveszik, megdöglik, elenyészik, szörnyet hal.
Miután mindketten jól végzitek a dolgokat, hamarosan azt fogjátok tapasztalni, hogy körbe-körbe pörögtök egymás mellett mindenféle igazi érintkezés nélkül. Mivel még mindig hisztek (ámbár már nem bíztok hál istennek) magatokban és egymásban, rögtön rá is térhettek a következő pontra.
4. Távolodj el tőle azzal a szándékkal, hogy majd te egyedül megoldod kettőtök dolgát
Mint ahogy az már bebizonyosodott, együtt ezt valahogy nem tudjátok megoldani. Hogy mit? Azt nem tudjátok, szerencsére. Ha tudnátok, nem jött volna létre ez a kézikönyv, és nem baszhatnátok el az egészet.
Nos, hát vegyük sorra hogyan is jutottunk ahhoz a ponthoz, hogy egyedül kell megoldani a kettőtök dolgát? Először is hitelt és fontosságot adtatok a kis hangoknak a fejetekben, másodszor önbeteljesítő jóslatként sikerült hasznosítanotok az úgyis elbaszom mantráját, ebből kifolyólag, vagyis ezáltal rabbá téve magatokat totálisan sikerült a szeretet helyett, annak mulandóságára/elvesztésére összpontosítanotok, következésképpen baromira egyedül maradtatok egymás mellett. Ez csodálatos, mert ezt még tovább lehet fokozni, mégpedig a következőképpen:
Egyedüli vándorokként megpróbáljátok megoldani kettőtök dolgát egymás mellett.
Hogy csináld? Ez alkatodból adódik. De semmi esetre se közöld ezt a másikkal, próbáld megtartani az együttműködés látszatát. Csinálhatod azt, hogy alig vagy otthon, kereshetsz isteni jeleket, bizalmasokat avathatsz be a nagy gondba, amiről nem tudod micsoda, de mindenkinek van rá egy kész válasza, járhatsz szeánszokra, önfeloldozó, öngyógyító, spirituális klubokba, masszázsra – a lényeg, nehogy a másiknak öntsd ki a szíved. Hajtogasd magadnak, hogy te egyedül milyen erős vagy, és mindent egyedül kell megoldani az életben.
Súlyosbíthatod, és még jobban összekuszálhatod a dolgokat azzal, ha az egész problémakört kiterjeszted a világegyetemre, és létkérdést csinálsz belőle. Hosszasan fejtegetheted a dolgok miértjét és állását, a valóság természetét is. Minél jobban húzod ezzel az időt, annál jobb. Annál inkább elbaszódik. De legalább közben megvilágosodsz. Egyedül! Az ember úgyis egyedül van igazából a teremtésben és nincs szüksége senkire a teljességhez. Igen! Mindenképp támaszd ezt alá mélyreható bölcsességekkel, olvass sok Müller Pétert és Oshót.
Vedd ezt rettentő komolyan! Ez nem csak rólad szól, nem csak kettőtökről, ez a Világmindenségről szól, az ok-okozatról, a karmikus összefüggések feloldozódásáról, a sziszifuszi dilemma kibogozásáról, a létezés dicsőséges megvilágosodásáról, angyalokról és szeráfokról, feloldozódó lélekörvényekről, keresztre feszítésről és megtisztulásról, a lét körforgásáról, a számszáráról, a bűnök megváltásáról.
5. Ha már kellőképp távol vagy, mindenképp érezd úgy, hogy ő távolodott el tőled
Vonulj sarokba, és mérd fel tisztes távolból, hogy mennyire eltávolodott a másik, és le se szar téged. Mindenképpen érezd úgy, hogy ezt ő csinálta egyedül, és te mindent megtettél annak érdekében, hogy közel legyetek egymáshoz. Persze választhatod az önmarcangolást is nyugodtan, és nézheted úgy is a helyzeted, hogy te tehetsz erről, és valójában már nem is érdekel a másik. Ha emellett a verzió mellett döntesz, magyarázd meg bölcsen a dolgot, és nyugtasd meg magad a következőkkel: nem illettünk össze, mindig ezt történik, a dolgok mulandóak, ez így természetes, ő jobbat érdemel nálam, én nem vagyok hozzá elég, ő több. Természetesen ezek a nagy tanulságok nem fognak igazi gyógyírként szolgálni hideg állapotodra, hiszen nagyon jól tudod, hogy igazából ez nem igaz, és valamivel elbasztad, de ennek miértjére légy nagyon fáradt rájönni, főleg hogy a másik valószínűleg épp ezen gyötri magát a sarokban csücsülve.
6. Érezd ezért magad szeretetlennek, és próbálj szeretetet nyerni tőle (nők részére)/másoktól (férfiak részére)
A kialakult se hús, se hal – állapotot azzal tudod rontani, hogy valamiképpen ellenállsz ennek, hiszen nem tudod egyszerűen elhinni, hogy ez a fantasztikus egység, együttműködés, természetesesség és vibráló élet köztetek így hamvába hullt, mint egy brazil szappanoperában vagy a Szomszédok c. teleregényben. Ennél a pontnál érdemes külön megvizsgálni a további elbaszódás érdekében megkívánt nő- és férfi reakciókat.
Ha nő vagy, mindenképpen próbálj meg visszaigazolást nyerni tőle önmagadról, az ő érzelmeiről, valamint kettőtökről, de lehetőleg úgy, hogy ő ne sejtsen meg semmit ebből a szánalmas kis játékból. Ezt úgy teheted meg a legjobban, hogyha várakozol arra, hogy ugyanazt a megállapítást tegye, amire te gondoltál. Ha például azt érzed, hogy milyen jól áll neked ez a ruha, akkor várd el tőle némán, hogy hangot adjon ő is ennek, és ha nem teszi, akkor sértődj meg, de persze ezt se mutasd ki neki, mivel tényleg iszonyatosan hülye vagy. Kezdj el némán elvárni tőle minden hiánypótlást, majd búslakodj azon, mi van, ha nem szeret téged igazából. Az előző fejezetekben taglalt módokon ezt az érzetet mélyítsd tovább önelemzéssel, a múltban turkálással, és próbálj tőle megszabadulni különféle gyógymódok (kineziológia, pszichológus, megerősítések, tudatalatti tisztogatás) segítségével, de semmiképp sem említsd meg neki, hogy valamiért van egy ilyen érzeted. Próbálj meg visszaigazolást nyerni róla is, és tedd mérlegre, vajon miért ő neked Az Igazi, majd pedig várj arra, hogy kettőtökkel kapcsolatos megállapításokat tegyen. Mindezt hosszan, némán, magadba zárkózva tedd meg, és roppant mód szenvedj tőle.
Ha férfi vagy, akkor mindenképpen azt javaslom, hogy ne nagyon legyél otthon, és saját magadról keress visszaigazolásokat más nők segítségével. Mindegy, hogy ezt milyen formában teszed, egyáltalán ne vedd észre, hogy ezt ezért teszed, mert egy hülye vagy, aki nem látja a fától az erdőt. Ha a másik ezt nehezményezi, akkor nevezd magadban egy féltékeny, ragaszkodó picsának, és sértődj meg ezen jól, majd még jobban, csak azért is csináld, hiszen neked senki sem mondhatja meg, mit tegyél. Persze nem csak magadról, hanem a másikról is szerezhetsz ilyen módon visszaigazolásokat. Pl. ha hiányzik vagy eszedbe jut a Szerelmed e tevékenység (a másoktól való visszaigazolás) végzése közben, akkor megerősödhetsz abban, hogy mégis csak szereted őt. Aztán jusson eszedbe, hogy ha ez így lenne, akkor nem csinálnád azt, amit csinálsz. Ez a mentális ugrándozás remekül kifáraszt. Ez fantasztikus! Kérdőjelezd meg a kapcsolatotokat, hogy ha a másik Az lenne, akkor vele is tudnád magad ilyen jól érezni, mint más nőkkel, de aztán jöjj rá, hogy valójában a társadat soha nem, vagyis csak az elején invitáltad ilyen tevékenységekre, úgyhogy egyik megállapítás sem helytálló.
Gratulálok! Lassan elérkeztetek a totális elbaszódáshoz, ám a jól végzett munka kedvérért ne feledkezzetek meg a következő pont betartásáról sem.
7. Ezért szégyelld magad veszettül
Van is miért, hiszen eszközként használod a szerelmedet, illetve más embereket arra, hogy bizonyosságot nyerj magadról, róla és kettőtökről. Persze ez nem lehet ilyen tiszta most neked, elég az a nyomasztó tudat, hogy igazából őt szereted, de bántod és elbaszod épp az egészet. Ha ez a tény nem elég ahhoz, hogy bűntudatod legyen, tetézheted ezt a már a felsorolt tanácsokkal is, vagy belekezdhetsz a másik hibáztatásába is, amiért bűntudatot kelt benned.
Vedd ezt észre: mindig akkor a legkedvesebb, amikor te épp emészted magad vagy olyat csinálsz, ami megsebezheti. Ezért haragudj rá, de aztán ess ezen az érzeteden kétségbe. Ha haragszol rá, nem szereted igazából, és ezért szégyelld magad még jobban.
Más tanácsra most nincs is szükséged, csak érezd cafatul magad bátran.
De azért még folyt.köv…
Fotó: Joelmir Krumreich