Ezeken a fotókon a szociális- és gyermekotthonokban élők mutatják meg magukat. Visszanézel rájuk?
9 hónappal ezelőtt egy csodálatos megbízást kaptam a volt munkahelyemen: találjak ki és kivitelezzek egy fotópályázatot a gyermekvédelmi, illetve a szociális szakellátásban élők számára. Már a kezdetektől fogva úgy tekintettem erre a lehetőségre, mint egy anya a születendő gyermekére: ahogy megfogant bennem az ötlet, mi is lehetne a témája a pályázatnak, eddig nem tapasztalt örömteli ráhangolódással és várakozással működtem együtt az eseményekkel, és bár voltak benne nehezebb időszakok, többször azt hittem, össze sem jön, ma, június 7-én 61 darab kép lógott a Bartók 1 Galéria falain…
![Balassa Daniel_vas_tukorhatas]()
Balassa Dániel (20): Tükörhatás – Ernuszt Kelemen Gyermekvédelmi Intézmény – a gyermekotthonok kategória 1. helyezettje
De mi is lehetne a témája egy ilyen pályázatnak? A szociális otthonokról és a gyermekvédelmi intézményekről sok mindent gondolhatunk. Én speciel gyerekkorom óta teljesen természetesen mozgok ebben a közegben, mert anyukám mellett, aki konduktív pedagógiával foglalkozik, magától értetődő volt, hogy sérült gyerekek között játszom, és úgy tekintek rájuk, mint akik egyébként olyanok, mint én, csak egy-két dolgot teljesen másképp közelítenek meg, mint ép társaik. Az is nagyon tetszett, hogy egy-egy apró eredmény mekkora siker, és milyen örömteli fogadtatásra talál egy ilyen közegben. De ami a legjobban, hogy sokuk, főként az értelmi fogyatékosok mennyire tiszták, szeretetteljesek, és még a legapróbb dolgoknak is örülnek, ez az öröm pedig ragadós, a kicsinek vélt dolgok megbecsülésére tanít.
![gyv_3helyzett_horvath leon_zala_almodik a nyomor]()
„Meglep, hogy tetszett, amit csináltam. Ezzel nem szoktak így lenni…” – Horváth León (17): Álmodik a nyomor – Zala Megyei Gyermekvédelmi Központ, Speciális Lakásotthon – a gyermekotthonok kategória megosztott 3. helyezettje
A gyermekvédelemhez csak a munkám során jutottam közelebb, de közöttük is ismerős volt nekem: talán mert életem során magamban is sokszor találkoztam az amúgy mindenkiben benne lévő sérült és bántott gyerekkel, aki rossznak és elégtelennek tartja magát. Bár a sorsom egyáltalán nem mondható közösnek az övéikkel, ismerem – még ha csak egy morzsányit is – a bennük élő érzéseket. Aztán találkoztam közülük olyanokkal is, akik hihetetlen módon túlnőtték a számukra írt sorsot. Máig nem tudom, mi a titok, amiért közülük sokan elkallódnak, míg mások önmagukon felülemelkednek, de ez a pályázat, gondoltam, talán egy ilyen lökés lehet felfelé. Tudni előre persze nem lehet, hogy számítani fog-e nekik ez a lehetőség majd, de az biztos, hogy ezeken a fotókon ott van ez a ki-tudja-honnan-hozott titkuk…
![Menyhért János_Hajdú-Bihar_Nem én voltam anya]()
Menyhért János (11): Nem én voltam, anya! – Hajdú-Bihar Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat
Szóval legyen szelfi a téma, jött az ötlet. Hogy lássuk őket végre, s megtaláljuk ezeket a közös kapcsolódási pontokat. Hogy összejöjjünk, megismerjük egymást. Hogy egymás világainak részévé váljunk egy picit. Mert ennél jobb dolog nem igen történhet az emberekkel…
![szoc_1helyezett_Csoma Gyula_Pest megye_Fele(kép)más]()
„A kastély felső emeletén, a házastársi szobában élek nyolc éve a párommal. Ő a múzsám, aki olykor homlokon csókol, róla készítek grafikákat. Ezeket a fotókat a szobámban készítettem, mert számomra az a legbiztonságosabb hely a világon.” – Csoma Gyula, Tápiógyörgyei Pszichiátriai Betegek Otthona – a szociális otthonok kategória 1 helyezettje
Nem túlzás azt állítani, hogy az Én és a Világ fotópályázat az alkotóknak köszönhetően egyedülálló fotóanyag lett hazánkban. „Szocioszelfi” a javából, de nem akárhogyan: maguk az érintettek ragadtak gépet, hogy megmutassák, mit gondolnak magukról és a környezetről, ahol élnek. A – néhol (ön)ironikus – humorral és rengeteg szeretettel átszőtt önreflexiók a közösségi oldalak szelfijeivel ellentétben őszinte megnyilvánulások, és plasztikusan rajzolják meg korunk valóságát, miközben mondanivalójukban időtállóak. Hiszen arra hívnak minket, hogy hozzánk hasonlóként tekintsük ezekre a gyermekekre és felnőttekre, tájékozódjunk helyzetük, igényeik felől, megismerjük látásmódjukat, legmélyebb gondolataikat. Hogy tudomást szerezzünk azokról a hátrányos helyzetben élőkről, akik most úgy döntöttek, láttatják magukat. Ha pedig mi észrevesszük őket, azzal már tettünk valamit értük. És úgy gondolom, ők is értünk.
Ansel Adams fotográfus szerint minden fényképen mindig van legalább két ember: a fényképész és a néző. Ezeken a képeken is „ketten” vagyunk: olyan emberek üzennek önmagukról nekünk, akikkel egyébként sosem lenne lehetőségünk találkozni . Belépünk-e a párbeszédbe? Visszanézünk-e rájuk?
![gyv_3helyezett_Nemes Krisztina_Budapest_Elottem az elet]()
Nemes Krisztina (16): Előttem az élet – EMMI Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon, gyermekotthonok kategória megosztott 3. helyezett
A fotópályázatról
Az Én és a Világ Országos Fotópályázatot a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság hirdette meg két kategóriában: a gyermekvédelmi, illetve szociális szakellátásban élők 10 éves kortól pályázhattak 4 db „önarcképpel”. A Főigazgatóság fenntartásában lévő 51 jelentkező intézményből több mint 800 pályamű érkezett be, melyből most 61 arcon keresztül ismerheti meg a közönség az intézményi ellátásban élő pszichiátriai betegek,értelmi fogyatékosok, mozgássérültek, valamint a gyermekotthonokban és nevelőszülőknél élő fiatalok mindennapjait, gondolatait, vágyait, önmagukról alkotott képét.
A zsűri tagjai Hamarits Zsolt fotóművész és tanár, Komka Péter fotoriporter, Juhász János portréfotós és Vass István pszichológus voltak.
A kiállítás megtekinthető június 26-ig a Bartók 1 Galériában
Az Én és a Világ Fotópályázat teljes anyaga és a kiállításon készült képek hamarosan elérhetőek lesznek a blogon, addig is izgalomfokozónak szemezgettem párat nektek :):
Gyenes László (19): Tartom magam – Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon, gyermekotthonok kategória 2. helyezett:
![gyv_2helyezett_gyenes laszlo_fejer_tartom magam1]()
Járvás Péter (36): Recept valótlanságra – Tápiógyörgyei Pszichiátriai Betegek Otthona, különdíj:
![kulondij_Járvás Péter_Pest megye_Recept a valótlanságra]()
Radics Zsuzsanna (38): Egészségességtelenség! – Kalocsai Szociális Szakellátási Központ, szociális otthonok 2. helyezett:
![szoc_2helyezett_Radics Zsuzsanna_Bacs-Kiskun megye_Egeszsegessegtelenseg!]()
Bogdán Ferenc (43): Téli pihenő – Gondoskodás Rábaközi Szociális Központ, szociális otthonok megosztott 3. helyezett:
![szoc_3helyezett_bogdan ferenc_gymsm_teli piheno]()
Weinhardt Nikolett (18): Dőzsölés – Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthona, szociális otthonok 3. helyezett
![szoc_3helyezett_Weinhardt Nikolett_Fovaros_Dozsoles]()
Jurkiewicz Dániel (10): Sportbarát – Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon
![jurkiewicz daniel_fejer_sportbarat2]()
Bíró Dávid Béla (14): Egyszer enyém lesz a világ – Hajdú-Bihar Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat
![Egyszer enyém lesz a világ_Hajdú-Bihar_Bíró Dávid Béla]()
Horváth Richárd (32): Hétköznapjaim – Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Ápoló-Gondozó Otthon
![Horvath Richard Szabolcs-Szatmar-Bereg Megye hetköznapjaim.JPG]()
Kuru Dániel(17): Tisza – Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat
![Kuru Dániel_ Szabolcs-Szatmár-Bereg_Tisza]()
Schremsz Krisztián (30): Alkotói áhítat – Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Mentálhigiénés és Rehabilitációs Intézmény
![schremsz krisztian_komarom esztergom megye_alkotoi ahitat]()
9 hónappal ezelőtt egy csodálatos megbízást kaptam a volt munkahelyemen: találjak ki és kivitelezzek egy fotópályázatot a gyermekvédelmi, illetve a szociális szakellátásban élők számára. Már a kezdetektől fogva úgy tekintettem erre a lehetőségre, mint egy anya a születendő gyermekére: ahogy megfogant bennem az ötlet, mi is lehetne a témája a pályázatnak, eddig nem tapasztalt örömteli ráhangolódással és várakozással működtem együtt az eseményekkel, és bár voltak benne nehezebb időszakok, többször azt hittem, össze sem jön, ma, június 7-én 61 darab kép lógott a Bartók 1 Galéria falain…
Balassa Dániel (20): Tükörhatás – Ernuszt Kelemen Gyermekvédelmi Intézmény – a gyermekotthonok kategória 1. helyezettje
„Az igazán jó képeknek két alapvető összefüggő motívuma van: az őszinteség és a természetesség.” (Reismann Mariann)
De mi is lehetne a témája egy ilyen pályázatnak? A szociális otthonokról és a gyermekvédelmi intézményekről sok mindent gondolhatunk. Én speciel gyerekkorom óta teljesen természetesen mozgok ebben a közegben, mert anyukám mellett, aki konduktív pedagógiával foglalkozik, magától értetődő volt, hogy sérült gyerekek között játszom, és úgy tekintek rájuk, mint akik egyébként olyanok, mint én, csak egy-két dolgot teljesen másképp közelítenek meg, mint ép társaik. Az is nagyon tetszett, hogy egy-egy apró eredmény mekkora siker, és milyen örömteli fogadtatásra talál egy ilyen közegben. De ami a legjobban, hogy sokuk, főként az értelmi fogyatékosok mennyire tiszták, szeretetteljesek, és még a legapróbb dolgoknak is örülnek, ez az öröm pedig ragadós, a kicsinek vélt dolgok megbecsülésére tanít.
„Meglep, hogy tetszett, amit csináltam. Ezzel nem szoktak így lenni…” – Horváth León (17): Álmodik a nyomor – Zala Megyei Gyermekvédelmi Központ, Speciális Lakásotthon – a gyermekotthonok kategória megosztott 3. helyezettje
A gyermekvédelemhez csak a munkám során jutottam közelebb, de közöttük is ismerős volt nekem: talán mert életem során magamban is sokszor találkoztam az amúgy mindenkiben benne lévő sérült és bántott gyerekkel, aki rossznak és elégtelennek tartja magát. Bár a sorsom egyáltalán nem mondható közösnek az övéikkel, ismerem – még ha csak egy morzsányit is – a bennük élő érzéseket. Aztán találkoztam közülük olyanokkal is, akik hihetetlen módon túlnőtték a számukra írt sorsot. Máig nem tudom, mi a titok, amiért közülük sokan elkallódnak, míg mások önmagukon felülemelkednek, de ez a pályázat, gondoltam, talán egy ilyen lökés lehet felfelé. Tudni előre persze nem lehet, hogy számítani fog-e nekik ez a lehetőség majd, de az biztos, hogy ezeken a fotókon ott van ez a ki-tudja-honnan-hozott titkuk…
Menyhért János (11): Nem én voltam, anya! – Hajdú-Bihar Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat
Szóval legyen szelfi a téma, jött az ötlet. Hogy lássuk őket végre, s megtaláljuk ezeket a közös kapcsolódási pontokat. Hogy összejöjjünk, megismerjük egymást. Hogy egymás világainak részévé váljunk egy picit. Mert ennél jobb dolog nem igen történhet az emberekkel…
Nem más világok
„A kastély felső emeletén, a házastársi szobában élek nyolc éve a párommal. Ő a múzsám, aki olykor homlokon csókol, róla készítek grafikákat. Ezeket a fotókat a szobámban készítettem, mert számomra az a legbiztonságosabb hely a világon.” – Csoma Gyula, Tápiógyörgyei Pszichiátriai Betegek Otthona – a szociális otthonok kategória 1 helyezettje
Nem túlzás azt állítani, hogy az Én és a Világ fotópályázat az alkotóknak köszönhetően egyedülálló fotóanyag lett hazánkban. „Szocioszelfi” a javából, de nem akárhogyan: maguk az érintettek ragadtak gépet, hogy megmutassák, mit gondolnak magukról és a környezetről, ahol élnek. A – néhol (ön)ironikus – humorral és rengeteg szeretettel átszőtt önreflexiók a közösségi oldalak szelfijeivel ellentétben őszinte megnyilvánulások, és plasztikusan rajzolják meg korunk valóságát, miközben mondanivalójukban időtállóak. Hiszen arra hívnak minket, hogy hozzánk hasonlóként tekintsük ezekre a gyermekekre és felnőttekre, tájékozódjunk helyzetük, igényeik felől, megismerjük látásmódjukat, legmélyebb gondolataikat. Hogy tudomást szerezzünk azokról a hátrányos helyzetben élőkről, akik most úgy döntöttek, láttatják magukat. Ha pedig mi észrevesszük őket, azzal már tettünk valamit értük. És úgy gondolom, ők is értünk.
Ansel Adams fotográfus szerint minden fényképen mindig van legalább két ember: a fényképész és a néző. Ezeken a képeken is „ketten” vagyunk: olyan emberek üzennek önmagukról nekünk, akikkel egyébként sosem lenne lehetőségünk találkozni . Belépünk-e a párbeszédbe? Visszanézünk-e rájuk?
Nemes Krisztina (16): Előttem az élet – EMMI Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon, gyermekotthonok kategória megosztott 3. helyezett
A fotópályázatról
Az Én és a Világ Országos Fotópályázatot a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság hirdette meg két kategóriában: a gyermekvédelmi, illetve szociális szakellátásban élők 10 éves kortól pályázhattak 4 db „önarcképpel”. A Főigazgatóság fenntartásában lévő 51 jelentkező intézményből több mint 800 pályamű érkezett be, melyből most 61 arcon keresztül ismerheti meg a közönség az intézményi ellátásban élő pszichiátriai betegek,értelmi fogyatékosok, mozgássérültek, valamint a gyermekotthonokban és nevelőszülőknél élő fiatalok mindennapjait, gondolatait, vágyait, önmagukról alkotott képét.
A zsűri tagjai Hamarits Zsolt fotóművész és tanár, Komka Péter fotoriporter, Juhász János portréfotós és Vass István pszichológus voltak.
A kiállítás megtekinthető június 26-ig a Bartók 1 Galériában
Az Én és a Világ Fotópályázat teljes anyaga és a kiállításon készült képek hamarosan elérhetőek lesznek a blogon, addig is izgalomfokozónak szemezgettem párat nektek :):
Gyenes László (19): Tartom magam – Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon, gyermekotthonok kategória 2. helyezett:
Járvás Péter (36): Recept valótlanságra – Tápiógyörgyei Pszichiátriai Betegek Otthona, különdíj:
Radics Zsuzsanna (38): Egészségességtelenség! – Kalocsai Szociális Szakellátási Központ, szociális otthonok 2. helyezett:
Bogdán Ferenc (43): Téli pihenő – Gondoskodás Rábaközi Szociális Központ, szociális otthonok megosztott 3. helyezett:
Weinhardt Nikolett (18): Dőzsölés – Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthona, szociális otthonok 3. helyezett
Jurkiewicz Dániel (10): Sportbarát – Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon
Bíró Dávid Béla (14): Egyszer enyém lesz a világ – Hajdú-Bihar Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat
Horváth Richárd (32): Hétköznapjaim – Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Ápoló-Gondozó Otthon
Kuru Dániel(17): Tisza – Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat
Schremsz Krisztián (30): Alkotói áhítat – Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Mentálhigiénés és Rehabilitációs Intézmény
